Bemutatkozik: Sandbender
A debreceni zenei körökben „WarYou”-ként ismert Stefán János jó ideig nem gondolkozott abban, hogy majd a szólóprojektjéről fogja kérdezgetni egy random tag, de a Covid úgy felborított minden, hogy most erre is sor került. Kis városunk nemzetközi figyelmet is felkeltő progresszív rock zenekarának, a Ghoast Toastnak a basszusgitárosaként láthattuk színpadot, de ősszel Overflow címmel kiadott egy elektronikus lemezt. A projekt neve Sandbender, zeneileg pedig rendkívül változatos pysybient, dub alapokon nyugvó és hullámzó fúziós chillout elektronika. WarYou-t kérdeztem erről-arról, a válaszok hosszából pedig feltűnhet, hogy volt mondanivalója mind a kilenc dalt számoló lemezzel, mind a zenekészítéssel kapcsolatban. Az Overflow több részletben jelent meg az elmúlt hetekben, hónapokban, de épp karácsonyra teljes lett az anyag. Hallgassátok szeretettel, alább pedig az interjút is figyelmetekbe ajánljuk.
Az alapvetően instrumentális prog rockot játszó Ghost Toast basszusgitárosaként
Az az érdekes ebben, hogy az elektronikus próbálkozásaim megelőzték szinte az összes zenekaromat – a legeslegelsőt kivéve, de az még a 90-es évek elején volt Kassán. Tehát már azelőtt bőszen Fasttrackereztünk a komputerszámítógépen, hogy akár a Hurkatöltő, akár a Ghost Toast (továbbiakban GT – a szerk) ötlete egyáltalán megszületett volna. Nagy szintre persze nem lehetett azt fejleszteni, hiszen az akkori számítógépek és szoftverek tudása egészen más volt, mint manapság. Abból a szempontból mindenképpen volt haszna, hogy így az elektronikus műfajokba is sikerült belecsöppennem, meg a demoscene-be is, szinte egyidőben azzal hogy jött a gitár és a „rakenroll”, és ez szerintem hatott oda-vissza.
Móka volt egyszerre írni drum&bass dobtémákat és gitárriffeket (néha akár ugyanabba a dalba is) Ahogy telt az idő, és lemezeket is kellett felvenni az éppen aktuális zenekarokkal, jött a következő lépés, a stúdióprogramok világa, ahol a felvételeket jobb híján mi magunk próbáltuk megcsinálni, vagdosni, effektezni.
A VST-k, vagyis virtuális hangszerek elterjedésével pedig már bármire képes lehet az ember otthon is. Az sosem volt cél hogy én most nekiálljak elektronikus projektet csinálni, eszembe se jutott, csak felvett az ember ezt-azt, és úgy maradt. A GT első lemezét is mi magunk vettük fel sok jóbarátunkkal, akik a keverésben/masterelésben segítettek, és igazából ekkor jött az, hogy miért is ne tennénk hangmintákat a nótákba, hisz hát semmi gond nincs azokkal, épp hogy sokkal érdekesebb és szerteágazóbb lesz tőle a zene. Innentől meg nem volt megállás, mostanra már szerves része a GT-nek is az elektronika. Mindig is rengeteg alaptémával dolgoztunk, amik változó mélységben készülnek el ötletszinten. Ezekből gyúrjuk össze a dalokat négyen – de persze előfordul, hogy valamelyik dalkezdemény más irányt vesz, nem annyira illeszkedik a koncepcióba. Ezekből rettenet mennyiség van a gépemen évek óta, nagy részük sosem készül el. Viszont most a vírus miatt is úgy alakult, hogy az embernek kötelező itthon ülnie, a következő lemezünkre pedig már megvannak az irányok és a dalok, egyre többet vettem elő a régi projektekből, aztán relatíve gyorsan sikerült is néhánnyal haladni, vagy éppen befejezni. A 'Daffodils' alapdallama például 2014 óta pihen a vinyómon, körülbelül hatszor álltam neki befejezni, egyszer sem sikerült. Pár hete pedig valami miatt meglett az áttörés, és végre összeállt. Így megy ez.
Egy GT interjún tették fel a kérdést, hogy vannak-e saját projektjeink, akkor még azt válaszoltam, hogy talán majd egyszer. Na, és amint meglett az első néhány track, benne volt minden, amit szerettem volna beletenni, ráadásul egész hallgathatóan is szólt, akkor azt mondtam, hogy hát akkor legyen ez egy külön fejezet, mi bajunk lehet belőle... Tehát ha innen nézem, akkor vagy azt kell mondanom hogy nagyon-nagyon régóta dolgozom rajta, vagy azt, hogy kb 3-4 hónapja, mert akkor lett kész az első nóta.
Azóta ez már annyiban változott, hogy néhány nótát újrakevertem és javítottam itt-ott, és ez most már így marad. A profi hallgatók észrevehetik (és észre is szokták venni), hogy hangzásilag nem teljesen penge még a dolog, sokat lehetett volna még tekergetni hogy minden pontosan úgy szóljon, mintha egy profi stúdióból kijött volna, de az az igazság, hogy ezt már elengedtem, legalábbis ennél az anyagnál.
Megvannak a maga bajai és bájai, és talán még én magam is tudnék jobbat kihozni belőle, de inkább azt gondolom, hogy az is ad neki egyfajta specialitást a saját szubjektív szemszögemből, hogy az egész az utolsó hangig a saját PC-men készült, a saját hangszereim hangjával, és így minden hiba is saját benne.
Ezekből pedig tanulni kell, de sajnos én olyan típus vagyok aki nem tud évekig csiszolgatni valamit; sokat szöszmötölök az apróságokkal kétségtelenül, de van az a pont, amikor már úgy vagyok vele hogy el kell engedni, valószínűleg csak rontanék rajta ha tovább faragnám. A keverés/masterelés egy külön szakma, csodálom azokat akik profik ebben, sokkal többet tudnak erről, mint én valaha fogok. De igyekszem tanulni a hibákból, már eddig is sok tanácsot kaptam, amiket meg is fogadok majd. Remélem azért annyira nem rossz a hangzás, hogy a dalok lényege ne jöjjön át. Igyekeztem konkrétan tanulni is mindezt, oktatóanyagokból, videókból, hordom magammal a különböző verziójú keveréseket, és a lehető legtöbb hangcuccon, amihez hozzáférek, próbálom meghallgatni és megtalálni, amit változtatni kell – ennél többet a megfelelő hardver és tudás híján nem nagyon tudok tenni. Lehet hogy a következő kollekciónál már érdemes lesz egy profi munkáját is igénybe venni. Egyelőre nem tudom, de a visszajelzések többsége alapján, akihez eljutott, annak tetszett. Így pedig van értelme tovább csinálni, lehet tanulni belőle, és talán akkor megéri majd azt a befektetést is.
Milyen programon és milyen hangszereket felhasználva készültek a dalok?
A stúdióprogram, avagy szaknyelven DAW (digital audio workstation), amit legtöbbet használok a Samplitude. Szerintem az országban max egy tucat ember lehet aki ilyen elvetemült mint én – sokak szerint ez az egyik legprofibb szoftver ilyesmire, cserébe viszont meglehetősen nehéz kezelni, legalábbis a többihez képest. De már annyira megszoktam, hogy egyelőre nem tudok átállni másra. A VST-ket és hangmintákat pedig órákig sorolhatnám, a világon mindenféle fajtájú és ízű elérhető a világhálón, ezeket egy midi billentyűzettel vezérlem többnyire, az analóg hangszereim pedig két elektromos és egy elektroakusztikus gitár, valamint a basszusgitárom.
A 'Hide' borítóját készítette: Vass Réka Anna
Tervezel élő fellépéseket a Sandbenderrel, vagy a vírushelyzet miatt egyelőre még nem gondolkozol ezen?
Nem-nem, több okból sem, egyik sem a vírus. Eleve ez a műfaj olyan, hogy nem igazán látni élő formában (belföldön értem, persze), közönsége sincs akkora, mivel nem annyira táncolható, ezért elektronikus zenés helyeken sem megszokott az ilyesmi. Pesten bizonyára van olyan hely ahova beférne, de sajnos ez inkább kivétel, mint szabály. De egyébként sem nagyon tudnám elképzelni, hogyan is nézne ki ez élőben, mit is csinálnék, mit játszanék konkrétan hangszerrel, stb. Ez egy akkora vállalkozás lenne, megcsinálni hozzá a dalokat, vizuálokat – mert hát anélkül manapság már semmi sincs –, vezérelni mindezt, szóval ehhez olyan hardver és infrastruktúra kéne, amilyen nekem nincs, és vélhetően nem is lesz. Ha persze ebből meg lehetne élni, akkor még el is gondolkodnék rajta, de hát tudjuk mi a realitás :)
A Ghost Toasttal tavaly nagylemezt adtatok ki, mely talán külföldön több vizet zavart, mint itthon. Mi a helyzet a zenekarral? Hogyan éltétek meg a leállást, esetleg dalírásba fogtátok a koncertek hiányából fennmaradó időt, kreatív energiát?
Szerencsére azért itthon is sok helyen megfordult a lemez és nagyszerű kritikákat kapott – ezúton is köszönjük őket. De való igaz, hogy külföldön nagyobb az ilyesmire az érdeklődés és a piac. A zenekar egyébként köszöni, jól van, átvészeltünk egy tagcserét, reméljük a vírust is sikerül, közben meg szépen lassan készül a következő anyag. A koncertek hiánya minket nem rázott meg, amúgy sem tervezünk egy évben 4-5 fellépésnél többet, a családjaink és munkahelyeink miatt bele sem férne. Egyelőre nem látjuk, mikor lehet majd belőle kész lemez. Ez a kvázi online munkamódszerünk a dalok elkészítésére már nem újdonság senkinek, de azért elég sok macera van vele: el kell érni, hogy mindenkinél meglegyen minden részlet, minden úgy szóljon ahogy kell neki, és képes legyen a lehető legtöbbet a legkevesebb idő- és energiabefektetéssel hozzátenni.
Ez valahol pusztán technikai kérdés, de nagyon komplex rendszert kell itt üzemeltetni, úgyhogy ezért is haladunk néha lassabban. Viszont remélhetőleg még idén sikerül teljesen készre vágni az előző lemez testvérét – talán elárulhatom, hogy ez a tervünk, folytatjuk az abban megkezdett koncepciót.
Az Overflow elérhető a Soundcloudon is, kövessétek Sandbendert további újdonságokért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pusztahang.blog.hu/api/trackback/id/tr2916393050
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
