Az elmúlt három évben kétszer is szerepelt a Campus Fesztivál nagyszínpadán a Kelet Brass Band. A 2016-ban Nyíregyházán alapított fúvószenekar a kezdetek óta nyolc tagot számlál, hangszerparkjuk tartalmaz három trombitát, két harsonát, valamint egy-egy dobszerelést, tubát és szaxofont. Koncertjeiken elsősorban ismert hazai és külföldi előadóktól játszanak feldolgozásokat, épp nemrég jelent meg Billie Eilish ’Bad Guy’ című dalának átirata egy Nagyerdei Parkban játszódó klippel, azonban már két saját szerzeményük is van (az ’Arrival’ és az ’Érezd jól magad’, mely a tavalyi Campus hivatalos himnusza volt). Úgy gondolják, a feldolgozások mellett ez az egyik legjobb lehetőség, hogy megismertessék magukat az emberekkel, arról nem is beszélve, hogy a hazai brass bandek között egyedülálló, hogy saját számmal rukkolnak elő.

A tagok közül többen a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végeztek vagy jelenleg is ott tanulnak. A banda nevében szereplő „Kelet” szó tehát nem csak Nyíregyháza, hanem a cívisváros miatt is találó. Olyannyira, hogy a város utolsó koncertjét 2019-ben a Kelet Brass Band adta, méghozzá január 31-én éjfél előtt a Kossuth Téren. Alább a zenekar alapítója, Koi Gergő nyújt részletesebb betekintést az együttes működésébe. A zenész jóval 2016 előtt, debreceni egyetemistaként már megálmodta a formációt, és amellett, hogy trombitál a társulatban, zeneszerzőként is tevékenykedik, valamint menedzserként kezeli a legfontosabb ügyeket.

A nemrég elkészült weboldalatok bemutatkozó szövegében az olvasható, hogy újraértelmeztétek a fúvószene fogalmát. Mit jelent ez pontosan?

Gergő: Magyarországon már a 20. század eleje óta működnek fúvószenekarok, a miénkhez hasonló felállásban is, bár főleg nagyobbak. Ők elsősorban indulókat játszottak, példaként említhetem a Szamosmenti indulót. Mi ezeket igyekszünk egy kicsit elfelejteni, hiszen már csak egy 100 éves hagyományt újítanánk vele.

Helyette vadonatúj átiratokkal lépünk színpadra, többnyire mai slágereket vagy „örökzöldeket” játszunk, amelyek eddig nem sűrűn szólaltak meg rézfúvós hangszereken. 

Ha hazánkban ennek nem volt hagyománya, akkor az ötlet, az elképzelés nyugati mintát követ?

Gergő: Így van, ez a brass band-stílus New Orleansból indult, majd bejött Európába, de Magyarországra nem igazán jutott el. Nem sokkal később lett egy újabb vonal, amely szintén Amerikához, New Yorkhoz köthető. Ez egy populárisabb vonal, megváltoztatta a New Orleans-i stílust, hiszen míg az utóbbi színesbőrű zenészek folk-előadásait jelentette elsősorban, előbbi lendületesebb volt, már belefértek a modernebb dalok, a közös utcazenélés. Miután mindkét irány elérte Európát, ki ezt, ki azt kezdte el követni. Mi a New York-i hagyományt folytatjuk, belecsempészve természetesen a saját elképzeléseinket.

És ebbe a stílusba látszólag sokféle feldolgozás bele is fér, gondolok itt arra, hogy Korda Györgytől kezdve Punnany Massifon át Billie Eilish-ig játszotok dalokat előadóktól. Milyen szempontok szerint válogattok a slágerek között?

Gergő: Valóban, nagyon vegyes a palettánk. Szokták mondani, hogy egy zenekar legyen stílusos, húzzon egy irányba. Én korábban nagyon sok együttesnek voltam tagja, és sokszor éreztem azt, hogy akármit csinálunk a számokkal, a koncert 45. percétől elkezd unalmas lenni a dolog, mert egy órán keresztül ugyanabban a stílusban játszunk. Ebben nőttem fel, de nagyon megelégeltem. Azt gondolom, a közönség és a zenészek is felfrissülnek az újabb dalok, újabb stílusok által. Az csak plusz adalék az esetünkben, hogy ez olyan hangszereken történik, melyeket Magyarországon nem ilyen előadásokra használtak a múltban. Ebben egyfajta népszerűsítő szándék is van részünkről, hogy megmutassuk, erre is lehet bulizni, nem csak a mára talán kicsit unalmassá is váló zenekari formációkra vagy éppen dj-mixekre.

Ezek szerint úgy érzed, az általatok használt fúvós hangszerek egy erősen korlátolt dobozba kerültek a 20. században, és ti ezen a felfogáson próbáltok változtatni?

Gergő: Pontosan, főleg az idősebb korosztályban élnek ezek a skatulyák. A fiatalok jóval kisebb részben találkozhattak például a már említett indulókkal, így ők sokkal könnyebben befogadják azt, amit mi képviselünk. A középkorosztálytól felfelé viszont megfigyelhető a kerekre tátott száj, hogy ilyet is lehet csinálni ezekkel a hangszerekkel.

Mennyire réskitöltő az, amit csináltok? Van egyáltalán számottevő konkurenciátok az országban?

Gergő: Van, egyre nagyobb. Én azt mondom, hogy mi még időben kezdtük el, most már például a Jägermaister is alapít brass bandet, illetve több nagyvárosban is tudok hasonló zenekarokról, összesen ötről, vagy hatról. Ebből három koncertezik folyamatosan, így azért azt mondhatom, megférünk egymás mellett.

Úgy fogalmaztál: „mi még időben kezdtük el”. Ez azt is jelenti, hogy könnyebb volt elsőként indulni, és szinte magatoknak megteremteni a piacot, mint egy jól bejáratott terepre belépni új zenekarként?

Nem, ebből a szempontból nehezebb volt elkezdeni. Ki kellett taposnunk az utat, eljutni olyan fesztiválokra, ahol ha kimondtam, hogy brass band, fogalmuk sem volt, mit takar.

Gergő: Az előny, amire az előbb utaltam, abban mutatkozik meg, hogy amerre már jártunk, ott örömmel fogadják ezt a stílust, általában kedveli a közönség. Mindegyik utcazene versenyt, ahol indultunk, megnyertük. Az azóta alakult bandák ugyanúgy elmennek ezekre a versenyekre, és már szívesen látják őket, hiszen általunk tudják mihez hasonlítani az előadásukat. Így egyúttal ránk is emlékeznek először a stílus hallatán. 

Nemrég újult meg a bandalogótok, és amellett, hogy a zenekarnak van profilja a legfontosabb közösségi médiafelületeken, október közepe óta saját honlappal is rendelkezik. Mostanra érett meg annyira a Kelet Brass Band-projekt, hogy ez mind elvárható legyen?

Gergő: Én azt gondolom, ma már egyébként is elvárható, hogy egy zenekar igényes felületekkel jelenjen meg és legyen a lehető legtöbb helyen elérhető. Szerencsére most már ezt mi is elmondhatjuk magunkról, bár hozzáteszem, itt-ott még látok pótolni valót, dolgozok is rajta. Új logóval is illik szerintem jelentkeznie legalább 2-3 évente egy bandának, nem szabad eltunyulni, mindig frissülni kell és új dolgokat mutatni. Persze az sem jó, ha hirtelen ugrál egyik projektről a másikra egy együttes, akkor nehezen lesz követhető a közönség számára. Egy jó menedzsernek rá kell éreznie, mikor érdemes változtatni. Mi idén három éve működünk ebben a felállásban, bőven van még időnk formálódni. 

Vannak már konkrét terveitek a jövőre nézve?

Gergő: Természetesen vannak ötleteink, ám ezekről egyelőre túl sokat nem szeretnék elárulni. Annyit mondhatok, hogy hangzásban változni fog az együttes 2020-ban, ráadásul nem is kicsit. Szeretnénk másképpen megszólalni, komolyabban, profibban. Lehet, hogy egy kicsit elengedjük az utcazenélést és a nagyobb színpadokra koncentrálunk majd. Meglátjuk, ez mennyire jön be, egy biztos: nem akarunk egy helyben toporogni.