Több, mint egy évtizede érlelődött az ötlet, ami két éve indult el útján, de még mindig nem lépett a valódi startmezőre. Hogy miről beszélünk? Az egyik legizgalmasabb hazai startupról, a Bandmapről. A debreceni kezdeményezés nem kisebb célt tűzött ki, mint egy olyan komplex zenei hálózatot létrehozni, mely előbb Magyarországon, majd a határokat elhagyva segíthet egymásra találni zenészt, technikust, roadot a hozzá legjobban passzoló zenekarral. Ennél egyébként még jóval többről fog szólni a Bandmap, jelenleg azonban égetően fontosabb dolguk van; befektetőt találni, aki segít egy olyan pénzügyi hátteret biztosítani, mellyel akadálymentesen, gyors tempóban folytatódhat a fejlesztés. A nehézségekről és a debreceni kapcsolatokról, majd a jövőről is kérdeztük Kovács Lacit, az egész térkép megálmodóját.

A lokalitás a Bandmap egyik legfontosabb "feature-e", és mivel mindannyian itt dolgoztok, felmerül a kérdés, hogy milyen szerepe van Debrecennek ebben a projektben?

A bandmap egészét tekintve a lokalitás inkább azt jelenti, hogy országonként az adott nyelven is elérhető lesz a platform, ami hosszabb távon azért fontos, mert a zenekarok zöme a saját nyelvén szól a közönségéhez. Viszont a lokalitás egy más értelmezésben is hangsúlyos, mert az országokhoz hasonlóan bármely település önálló entitásként működik és helyi adottságokkal, kultúrközeggel bír – fel kell ismerni ennek zárt jellegét és fontosságát.

Tapasztalatból beszélek. Vannak még talán néhányan, akik emlékeznek a FOKK-ra, ami egy virtuális klub volt, a szónak több értelmében is. A kétezres években néhány év alatt komoly, ezres nagyságrendű underground közösséggé kovácsolódott, és meglehetősen sok közöm volt hozzá, többek között azzal, hogy a FOKK brand égisze alatt szerda-péntek-szombat ütemben számtalan koncertet szerveztem Debrecenben, több helyen is. Ha emellé vesszük, hogy botcsinálta menedzserként ’96 óta segítem debreceni csapatok előmenetelét, elképzelheted, milyen sok bandával dolgoztam együtt. Sok, ma már nagyszínpados produkció első debreceni fellépéseinél is bábáskodtam.

Ezt a kapcsolati tőkét még egyelőre alig mozgósítottam, pedig eredetileg az volt a tervezett stratégia, hogy előbb a debreceni és az ismerős zenekarokat kérem, hogy tegyék térképre magukat, majd aztán mindenki más, azonban végül másképp alakult.

Spontán módon alakítgattuk a felületet és a kommunikációnkat. Menet közben mi is folyamatosan tanulunk. Sokat.

Idén februárban kidobtunk egy bemutatkozó oldalt (bandmap.hu/intro), ahol már lehetett előregisztrálni és rövid idő alatt 800+ zeneipari szereplő jelentkezett szerte az országból. Az előregisztráltak meghívást kaptak a megadott e-mail címükre egy zárt Bandmap Facebook-csoportba és a meghívottak közel kétharmada el is fogadta a meghívást. Ez nagy szónak számít. Erre már kéregetés nélkül lehetett építeni egy beta nyitást, és hitelesen validálja a létezésünket. 

Visszatérve Debrecenre és a kérdésedre, lokálpatriótának tartom magam, közel 50 év alatt sosem hagytam el a várost három hónapnál több időre. A fejlesztés itt folyik és nem is feltétlenül érezzük a szükségességét, hogy máshova költözzünk. Mostanában úgyis az új Silicon Valley-nek van kikiáltva Debrecen, ami persze nonszensz, de ha a város ilyen szempontból is szem előtt tartja a fejlődést, miért ne képzelnénk el itt a jövőnket?
Radar fölé kerülve majd még talán támogatást is kapunk. 

Egyébként már jó pár hete csinálom a nap bandája sorozatot a Facebook oldalunkon, mellyel a már térképen levő bandák közül válogatok és mutatok be egyet minden nap. Rengeteg jó feedbacket kapott már eddig is ez a sorozat, sokan megköszönték, hogy ezzel eléjük kerülnek olyan zenék, melyekről soha nem is hallottak, pedig mennyire jók. Na igen… Ez ügyben is szívfájdalmam, hogy nem beszélhetek folyamatosan haza, de azért heti egy alkalommal véletlenül mindig debreceni bandát dob a gép. Nagyon sok debreceni zenekarral vagyok jó kapcsolatban, példának okáért ott a Skafunderz, akikkel olyan baráti a viszonyom, hogy mondhatni hazajárok a próbatermükbe. Viszont ahogy ti a PusztaHangnál a debreceniekhez szóltok, mi már nem tehetjük ezt, hiszen egyértelmű statisztikák vannak rá, hogy országosan, sőt határon túl is olvassák a Facebook oldalunkon megjelenő posztokat.

Aktív startupként most múlt kétéves a Bandmap. Két év múlva hol képzeled el magatokat?

Először is én úgy értelmezem, hogy a Bandmap még nulla éves, hiszen még sehol sem vagyunk ahhoz képest, amit mi Bandmapként elképzeltünk. Még a garázsban bütykölünk. 

Erről most egy nemrégi „nap bandája” jut eszembe, ők ugyanis azt írták, hogy 2015-ben alakultak, de csak 2017-ben léptek először színpadra. Számomra onnantól éles valami, amikor kilép a nagyközönség elé. Egyébként, ha sikerül átütni azt a mostanra egész szívmelengetően vékonyodó falat, ami köztünk és a befektetők közt van, akkor két év múlva már bőven ki kell lépnünk az országhatárokon, de még a kontinensen is túlra. Addig is igyekszünk tömegelni, de jelenleg űrállomást építünk egy mérnökkel, aki amúgy a hegesztést és a csavarozást is egymaga végzi. A fő kérdés az, hogy mikor tudunk plusz embereket szerezni a fejlesztői csapatba – egyelőre plusz négy programozóban gondolkozunk, az lenne az ideális. Munka van bőven.

Elsősorban kezdő, illetve kevésbé ismert bandák regisztráltak hozzátok egy-két nagyobb név mellett. Szerinted megéri a már befutott zenekaroknak is felrakni magukat? Ha igen, miért?

Nagyon is. Kezdve azzal, hogy nagy hangsúlyt akarunk fektetni a háttéremberekre, vagyis pl. a hangmérnökökre, roadokra, menedzserekre. Az addig rendben van, hogy szeretnénk zenekaroknak segíteni, de egy LinkedIn szerű szakmai hálózat is része lesz a Bandmapnek, méghozzá beépítve a személyes profilokba. Amikor létrehozol egy zenekari profilt, a tagoknál nem csak a basszerost és a dobost, hanem a menedzsert vagy akár a pirotechnikust, a sminkest is megjelölheted. A zenekarhoz köthető teljes csapatot.

Elég komoly zenekarok crew-tagjaival beszélgettünk egyébként és konkrét példaként elhangzott: Tegyük fel egy ismert, A kategóriás budapesti zenekar elmegy Marosvásárhelyre játszani, de nem viszi magával a szokott két roadját, hanem az Oszkárhoz hasonló kvázi kötelező visszajelzési rendszerünknek köszönhetően megállapodik két megbízható helyi roaddal, akikkel együtt fog dolgozni azon estén. Ezzel a banda megspórolja két ember szállását, étkeztetését. Ugyanez persze fordított esetben is működik, ha mondjuk egy marosvásárhelyi banda jön Budapestre. 

Ez csak egy példa, hogy miért éri meg egy nagyobb produkciónak használni a Bandmapet, persze alapvetően most még a kicsikre figyelünk. Elsődleges célunk az, hogy egymásra találjanak a zenekarok. Ez az igény onnan származik, hogy ahogy mondtam is, hosszú éveken át voltam szervező és állandó jelleggel jöttek a telefonok zenekaroktól, akár a Dunántúlról is, hogy jönnének Debrecenbe játszani. Nekem pedig legtöbbször el kellett mondanom, hogy nem a zene minőségével van gond, hanem a logisztikával, hiszen a szervezési kiadásokon túl az utazásnak, a szállásnak is megvan a maga díja, viszont hiába toljuk jól a marketinget, akkor is legfeljebb húsz-harminc embert tudunk bevonzani egy helyileg ismeretlen zenekar koncertjére. Ki nyúljon zsebbe? Mindig mellé tettem, hogy keressenek egy hasonló stílusú helyi zenekart és próbáljanak meg velük közösen leszervezni egy cserebulit. Ez az egyébként triviális ötlet sok bandát meglepett. Persze jött a kérdés, hogy oké, ebben tudnék-e segíteni, én pedig minden alkalommal igyekeztem segíteni. Aztán elképzeltem, hogy ezt az egészet hogyan lehetne automatizálni. 

Lényeg a lényeg, várjuk, hogy a zenekarok maguk fedezzék fel az oldalt és lássanak benne fantáziát. A nagyobb bandák számára persze még ingerküszöb alatt vagyunk, de azért pár ismertebb név már megjelent a térképen, mint pl. a Junkies, a Fatal Error, a Sugarloaf vagy, hogy egy helyi legendát is említsek, az Ölveti Blues Band.

Háromezerre saccoljuk a jelenleg aktív könnyűzenei formációkat Magyarországon, ennek tizede már térképen van, hangsúlyozottan a mostani, beta állapotban úgy, hogy még csak desktopon elérhető a platform! Vitathatatlanul van érdeklődés.

Ingyenes lesz a Bandmap?

A zenekarok és a helyszínek alapvetően ingyenesen regisztrálhatják magukat, de a mostani elképzelés szerint minden rájuk épülő szolgáltatásnak fizetnie kell majd azért, hogy rajta legyen a térképen. Gondolok itt a stúdiókra, session zenészekre, zenetanárokra, technikusokra, vagyis azokra, akik pénzt keresnek abból, hogy zenészek, zenekarok és események léteznek. Attól függően, hogy milyen jellegű szolgáltatásról van szó, várhatóan egytől tíz euróig fog terjedni ez a havidíj. 

Ezek szerint súlyozva lesz az árazás, vagyis egy road és egy komplett stúdió nem ugyanabban a sávban fog elhelyezkedni.

Természetesen nem. Ezen felül lesz prémium, már fizetős csomag is pl. zenekaroknak, melyben többek közt megjelenik egy zeneipari közegbe ágyazott webshoprendszer, ahol a merch cuccaikat árulhatják az eddiginél nagyobb hatékonysággal. Tíz évre előre tele vagyunk tömve ötletekkel. A rendszer hosszú távú fenntartása miatt muszáj lesz részben fizetőssé tenni magunkat, de egyelőre teljesen ingyenesek vagyunk, többek közt ezzel is tudunk labdába rúgni a nagyok mellett. Illetve azzal is, hogy az undergroundra viszonylag kevesen lőnek, én pedig húsz éve ebben mozgok. Százszor láttam már, amint kicsikből lesznek nagyok, az underground neveli ki az igazi értékeket. Talán Mick Jagger mondta azt, hogy a mocsárban teremnek a legszebb liliomok. 

• Ha tehát érdekelt vagy valamilyen szempontból a zeneiparban irány a Bandmap és regisztrálj!