Még nyár végén kaptunk egy rövid bemutatkozást Szentesi Rubentől, melyben szerényen bevallotta, hogy a szó szoros értelmében nincs zenekara, azonban kísérleti/avantgarde elektronikus zenét kotyvaszt a szobájában, megjelent egy kis- és nagylemeze is, mely elérhető az összes zenei streaming szolgáltatón. Kíváncsian merültem alá az új zenei univerzumba, majd ahogy elindítottam a Forbidden Colours című, idény nyáron megjelent albumot, hátradőltem, és szinte észre sem vettem, hogy végigpörgettem az összes dalt. Újraindítottam párszor, elkezdtem felfedezgetni a mélyebb rétegeit, utána nekiszegeztem pár kérdést Rubennek, hogy meséljen egy kicsit bővebben a Hakawairól.

Control Vertex fantázianévre hallgatott a projekt Ruben kezdeti éveiben, aki egyébként 2015-ben kezdett el zenével foglalkozni, amíg művészeti iskolába, a debreceni Medgyessybe járt. Megfoghatatlan belső indíttatás, kísérletezési hajlam, talán ezek számítottak gyújtópontnak, semmiképp sem egy tudatosan megtervezett zenei karrier, sőt.

Semmilyen zenei képzettségem nincs amúgy, ha azt mondják, fogjak le egy G-dúr akkordot a gitáron vagy játsszam le zongorán, gőzöm sincs, miről van szó.

Előképzettség nélkül maradt a kísérletezés, ebben pedig példásan szorgalmas Ruben: „Igyekeztem felfedezni a technika nyújtotta lehetőségeket. Gondolok itt ezalatt arra, amit az ember egy szobában véghez tud vinni egy számítógépen szoftverekkel, gitárral és néhány érdekes kiegészítővel. Hűséges társamra, a későbbiekben beszerzett hatalmas Fender Mustang gitárkombó és a Vox multieffekt, melyekből olyan hangzásokat és zajokat lehet kicsikarni, amiket ember még nem hallott.”

Ebből az idén szeptemberben megjelent, de már 2017-ben elkészített Lana Del Rey remixből tisztán kiviláglik a Hakawai zenei koncepciója: megidézni a '80-as évek popzenei világát. Retro szinti, baljós szimfóniák és diszkóütemek. Elsősorban ebből építkezik Ruben, de műfaji kitekintései még egy rutinos ambient dj-től is bravúrosak lennének. Állítása szerint az elmúlt négy évben közel 100 használhatónak tűnő zenét írt, melyeknek a nagy része csak dalszövegekre és a vokálok rögzítésére várnak. S hogy milyen stílusú anyagokról van szó?

„Várhatóak black metal, glam rock áthallású dalok, lesz itt hardcore techno, drum n bass, witchhouse, deephouse, synthwave, downtempo, indie rock stb. Látszólag egymásnak ellentmondó irányzatok, de ezeket mégis egy közös olvasztótégelybe helyeztem, amelyből néha humoros, néha félelmetes dolgok születtek.”

Ami zeneileg és nem csak hangulatilag tartja össze ezt a projektet, az minden bizonnyal a már említett '80-as évekbeli diszkó hangzás, illetve a '90-es évek második felére jellemző elborult elektronikus zenék, fülsértő szintiszólamokkal. S hogy mi az, ami már napvilágot látott ebből a már-már túlságosan izgalmas zenei kohóból? Például a Forbidden Colours 12 számot tartalmazó nagylemeze, mely idén nyáron jött ki. Ide kattintva a Spotify műsorlista is elérhető, alább pedig az egyik legösszetettebb dalt hallgathatjátok, mely közvetlenül a párizsi Notre Dame leégése után íródott.

Első hallásra valószínűleg keveseknek jön le, hogy egyébként a projekt új nevét viselő kifejezés mire utal. Erről (is) lerántotta a leplet Ruben: „Egy idő után egyre sötétebb hangvételű zenéket kezdtem írni, és valami baljóslatú dolgot akartam választani. Így jött képbe a Hakawai, az új-zélandi maorik mitikus madara, amelyet többnyire csak hallani lehetett, látni nem nagyon, és dübörgő hangja mindig háborúk és egyéb balszerencsés dolgok közeledtét jelentette. A madarat a bennszülöttek a Haast-féle sassal azonosították, amely egy mára kihalt, óriási, időnként az embert is prédának tekintő jószág volt.”

Hallgatva ezt a baljós retro elektronikát, a névválasztás indokoltnak tűnik, ám ahogy általában az egyszemélyes szobaprojektek átka, úgy a Hakawai is kihívás előtt áll, ha élő produkciót szeretne csinálni magából. Ruben jövő augusztusra már lefixált magának egy fellépést, szóval szűk másfél éve lesz kigondolni a zenekari felállás részleteit. „Közreműködök is kellenének, illetve komolyabb technikai felszereltség. Akkor viszont valóban zenekarféle lenne a Hakawaiból. Remélem, megtalálom a megfelelő embereket hozzá. Jelenleg egy csendes helyet keresek, ahol majd a jövőben megjelenő anyagok vokáljait rögzíteni tudnám. Akkor haladna minden...” A Hakawai a debreceni elektronikus zenei színtér egyik legizgalmasabb dolga lehet, szóval mi nagyon várjuk, hogy beérjen a projekt és ne csak streamelni tudjuk az eddig megjelent számok.

A Hakawai mellett benne vagyok kezdettől fogva egy öncélú trashbrigádban is, a Vacak Picturesben, ami egy Debrecenből indult audiovizuális csapat. Rajzfilmeket, rövidfilmeket, video art cuccokat csinálunk, illetve a Vacak projekt része a The Perfect Shitmaker nevű felháborítóan trash electrozenei formáció is.