Országos turnéra indul a Heartkiller
A debreceni 'melodikus' metal banda, a Heartkiller áprilisban jelentette meg legújabb kislemezét 'Senkit Nem Hagyunk Hátra' címmel, melyben az elmúlt két év termését, illetve a fiókban hagyott dalokat sűrítették bele. Nagy Gáborék többek között Budapestre, Székesfehérvárra, Sopronba és Szegedre is ellátogatnak, hazai pályán pedig november 2-án tartanak egy vérengzős Halloween bulit a Kaptár klubban több zenekarral közösen. A viszonylag még friss kislemez címéhez híven a zenekar társadalmi ügyekbe is beleáll, például a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak is segíteni igyekeznek. Az augusztus 31-től egészen decemberig tartó turné előtt interjúztunk egyet a srácokkal.
A zenekart 2011-ben alapítottátok. Mik voltak a legfontosabb változások az elmúlt nyolc évben a zenekar tagjaival, körülményeivel kapcsolatban?
Nagy Gábor: A zenekar megalakulását Heartkiller néven valóban 2011-től számoljuk, azonban fontos megemlíteni, hogy már 2006-ban kezdtünk el zenélni, a Heartkiller elődje a "Poisoned Tear" 2010 tavaszáig volt aktív. Ugyanezen év nyarán én döntöttem úgy, hogy régi és új tagokkal a hátam mögött, valamint módosult zenei irányvonalat követve újjáalakítom a zenekart. Ez volt a Black Jack. A debütáló koncertünket 2010. Augusztus 20-án, a Debreceni Virágkarneválon adtuk, a Nagytemplom előtt felállított színpadon – örök emlék, jó lenne a jövőben megismételni. Egészen 2011 szeptemberéig ténykedtünk ezen a néven és már akkor is léptünk fel olyan zenekarok társaságában, mint pl. a Nova Prospect, akik azóta A Dal című műsorban is szerepeltek. Ha az elmúlt nyolc év legfontosabb változásait próbálom felidézni, akkor mindenképp szeretném kiemelni azt, hogy kezdetben a pop/rock vonalon alkottunk, ám idővel nem tudtuk megtagadni a gyökereinket és elmentünk egy sokkal keményebb, de mégis dallamos, melodikus metal irányba. Ennek is köszönhetően értük el azt, hogy kezdetben, egy csak Debrecenben és környékén fellépő zenekarból, az ország több pontján (Sopron, Székesfehérvár, Dunaújváros, Budapest, stb.) és határon túl (Erdély, Felvidék - Dunaszerdahely) is koncertet adó banda lettünk. Eljutottunk fesztiválokra (LeszFeszt, Főhe), motorostalálkozókra (Karcag, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Szentegyháza) falunapokra és gasztrorendezvényekre. Hozzáteszem, ezt olyan nagy nevek, gyerekkori kedvenceink, valamint ismert előadók társaságában sikerült megvalósítani, mint a Kowalsky Meg a Vega, Road, Moby Dick vagy Leander Kills, továbbá Horváth Tamás, illetve a Bye Alex és a Slepp. Hirtelen ezek jutnak most eszembe.
A magyarországi metal színtéren mennyire nehéz feltűnni – és megmaradni? Milyen a kapcsolatotok más zenekarokkal a térképen?
Nagy Gábor: A hazai metal színtéren elég nehéz előre haladni, feltűnni még nehezebb. Megmaradni? Szerintem csak úgy lehetséges, ha teljes mértékben átadod magad a zene iránti szenvedélynek. Ezen kívül fontosnak tartom, hogy mindig legyenek rövid és hosszútávú céljaid, amiket meg akarsz valósítani. Mindig akarj fejlődni és próbálj minél több jó kapcsolatot kiépíteni, valamint igyekezz minél profibb lenni minden téren.
Sokszor szoktam mondani másoknak, mikor kérdezgetnek a zenekari létről, hogy úgy kell kezelni egy zenekart is, mint egy vállalkozást.
A lehetőségeinkhez mérten a legjobb arcunkat akarjuk megmutatni az embereknek, legyen szó akár felvételekről, videoklipekről, fotókról, referenciaanyagról, sajtópackról. Mindig igyekszem más zenekarokkal jó kapcsolatot kiépíteni és szerencsére akad néhány az országban, akikkel mindig érdemes közös akciókat szervezni. Például ott van a soproni Innistrad. Velük már harmadik éve kooperálunk, megyünk hozzájuk Sopronba játszani, a "Soproni Metal Invázióra", ami hozzáteszem, az ország egyik legjobban megszervezett mini metal fesztiválja. Ők is voltak tavaly nálunk Debrecenben és idén is vendégeink lesznek az éves Halloween bulinkon a Kaptárban. Debrecenben is voltak zenekarok, akikkel éveken keresztül csináltunk közös bulikat. Pl.: Emma Undressed, Sensus, Low-Down.
Milyen zenei hatások alakították legjobban a Heartkiller zenei arculatát?
Nagy Gábor: A metálon belül eléggé sokszínű a tagok zenei ízlése. Azt gondolom metálon belül én vagyok a leginkább mindenevő. Hatalmas kedvenceim pl: Sabaton, Edguy, Sinergy, ugyanakkor szeretem az olyan bandákat is, mint Five Finger Death Punch, Slipknot, In Flames, Children Of Bodom, The Unguided, Arch Enemy vagy akár Behemoth, Moonsorrow, Immortal, Satyricon. A többiek zenei ízlése is eléggé vegyes. Van aki a power metalt preferálja, olyan zenekarokat, mint Sonata Arctica, Stratovarius és van olyan is, aki az Iron Maident, Dream Theatert szereti. Értelemszerűen ezek mind hatással vannak ránk, a dalainkra, de most már leginkább a melodic metal/melodic death metal vonalhoz érzem zeneileg a legközelebb magunkat. Lásd: In Flames, The Unguided. Egyébként én még az igényes pop zenét is meghallgatom, ha úgy adódik. Van egy új pop projektem is (ez most itt a reklám helye), a Jenqa, ami tervek szerint most ősszel fog debütálni. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a fogadtatása.
Élő fellépések, stúdiózás, vagy klipkészítés? Mindháromban aktívak vagytok, de melyik összetevője motivál titeket a legjobban a zenekari létnek?
Nagy Gábor: Mindegyik. De elsődlegesen a dalszerzés, dalírás, az alkotás az, amit a legjobban szeretünk. Nagyon király dolog koncertezni, utazni, úton lenni, új városokat, klubokat, fesztiválokat felfedezni, mindig menni előre és zúzni, kapcsolatba kerülni a közönséggel, beszélgetni, bulizni velük.
A stúdiózás is nagyon motiváló, mikor részenként pakolsz össze egy dalt. Felveszed, újrajátszod, kevered, felépíted, mint egy házat. Bár amikor már harmincadjára hallgatod meg ugyanazt a dalt, néha megutálod és átkozod magad, hogy egyáltalán belekezdtél...
A klipkészítés is nagyon izgalmas tud lenni, egyrészt mert a ronda fejünk felvételre, filmre kerül, másrészt a vizuál nagyon sokat dob egy dal népszerűsítésén. A végeredmény pedig a filmes csapatunknak hála (Reindeer Cinema) mindig nagyon állat.
Az őszi turnétokból befolyt összeget a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kapja meg. Példamutató gesztus, mi van ennek a hátterében?
Nagy Gábor: Csak a debreceni Halloween Party bevételeit ajánljuk fel a Leukémiás Gyerekeknek. Hogy miért is csináljuk? Nem is tudom. Emberségből, empátiából, mert segíteni akarunk. Én személy szerint mindig szívügyemnek éreztem a beteg gyerekek, beteg emberek segítését. A tavaly őszi debreceni koncertünk bevételeit is a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak ajánlottuk fel. Annyit mondanék még erről a buliról, hogy rajtunk kívül még fellép a szinténi debreceni Yulius 25, a soproni Innistrad és a berettyóújfalui Kazah. Szerintem nincs ebben semmi különleges. Felmegyünk a színpadra, feltekerjük a hangerőt és azt csináljuk, amit a legjobban szeretünk. Nekünk ez szenvedély, szórakozás. Ha pedig másoknak ezáltal segíteni tudunk vagy egy kicsit is jobbá tenni az életüket, már megérte. Számunkra ez az igazi szabadság. Ez a Rock N' Roll. :)
És a friss turnéplakát:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pusztahang.blog.hu/api/trackback/id/tr7615029164
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
