Bemutatkozik a PusztaHang új rovata! A legjobb, legújabb, legizgalmasabb, legkülönlegesebb magyar vinyl megjelenésekről fogunk beszámolni. Elsőként a Trottel A Talayapa Project című lemezét vesézzük ki.

MIközben anyagot gyűjtöttem és persze zenét hallgattam ehhez a kritikához, egy csomó emlék jutott eszembe. Kedves régi barátok, koncertek, fesztiválok, lemezek, amik így vagy úgy a Trottelhez vagy a Trottel Recordshoz kapcsolódnak. Szóval ne várjátok el tőlem, hogy ne legyek elfogult. Meg úgy egyébként sem.

A 80-es évek, a Trottel indulása óta eltelt időben szinte teljesen feledésbe merült az az attitűd, világszemlélet, ami a Trottel zenéjét mindig is meghatározta. Rupaszov Tamás zenekarának ugyan gyakran változott a tagsága, a lemezeik hangszerelése, de függetlenségükből, szabadságvágyukból sosem engedtek. A zene pedig mindig hű maradt a Trottel Records szlogenjéhez:

Érdekes zene kíváncsi embereknek.

A folyamatosan változó Trottel legutóbbi lemeze 'A Talayapa Project' címmel 2020 decemberében jelent meg. Rupaszov basszusjátéka mellett Orosz Csaba dobol a lemezen és Kardos Rita játszik szaxofonon. Fekete Inci hegedűn, Puskás István pedig steel gitáron vesz részt a Talayapa pszichedelikus utazásaiban. A lemeznek majdnem-debreceni vonatkozásai is vannak, hiszen a borítóterv Juhász Pál munkája, a masteringet pedig Tanka István (DJ DIrect) készítette - mindketten Debrecenből származnak. 

Ezen a Trottel albumon sem hallhatunk “hagyományos” dalokat, nincsenek refrének, versszakok, bridge-ek. Hat-nyolc perces, részletesen elmesélt történeteket hallunk, amelyek egy egyszerű témából indulnak el, ahhoz is térnek vissza, a szám során akár többször is.

A zene pedig - ahogyan a Trotteltől már megszokhattuk - eklektikus. Az erős pszichedelikus hatás mellett a keleti zenei hangzások, a 80-as évek art-punkja, a funk, a jazz és a hiphop is hatottak a zenekarra. Több számban is használnak hangmintákat, vagy hangmintaszerűen használt szövegdarabokat, szavakat. A dob-basszus gerinc témafelvetéseit egészítik ki a vonós-, fúvós-, gitárszólók világzenei vagy éppen jazzes hangulatokat megidézve. 

De sosem dőlhetünk hátra. Néha egészen meglepő váltások, fordulatok vannak a dalokban (dalok?), amik hirtelen kiragadnak minket az utazásból, hogy egy teljesen más hangulatba lökjenek bele.

Sosem érezhetjük, hogy urai vagyunk az élménynek, és sosem tudhatjuk, vagy legalábbis sejthetjük, mi fog következni.

A Trottel dalszövegei mindig is politikusak voltak, az egyén és a hatalom viszonyáról szóltak, a hatalommal szembeni kiszolgáltatottságról és az annak ellenére választott szabadságról – ahogyan most is. Ezúttal talán kevésbé egyértelmű utalások is elegendők lettek volna ahhoz, hogy megfogalmazzák a dühüket. A Trottel egyébként pár hete meghívást kapott a Petőfi tévébe, A38-as közönség nélküli fellépésüket itt nézhetitek vissza.

A Trottel éppen attól tud ma is punk maradni, hogy a punk-rock műfaj hagyományosnak tekinthető zenei struktúráit messziről elkerüli. A Talayapa lemez remekül illeszkedik az eddigi diszkográfiába, képviseli a zenekar értékeit és sajátos világlátását. Az is igaz viszont, hogy nem mond el semmi olyat, amit az elmúlt 30 évben nem mondott volna még el. Csak épp ezúttal egy újabb felállásban.

A Trottel - A Talayapa Project című LP megrendelhető a trottel.hu-n.

DRJ