Folytatódik a PusztaHang víruskompatibilis videókoncert-sorozata, a PusztaHang Sessions, hamarosan az Odd ID (ex-Ethnofil) minifellépéséről készült felvételeket is megosztjuk veletek. A zenekar első debreceni szereplésére az alakulásától számítva bő tíz évet kellett várni – az egri gyökerű felállás február 21-én, vasárnap délelőtt játszott az Incognitóban, de már szombaton a cívisvárosba érkezett, mert a tagok a rögzítés előtt próbálni szerettek volna még egy utolsót. A bemelegítést követően Kocsis Levente basszusgitárossal, Okos Gergely dobossal, Okos Viola énekessel és Weil András billentyűssel beszélgettünk.

A járványügyi helyzet miatt nem lehet koncertezni, ráadásul a kijárási korlátozások a próbákat is megnehezíthetik. Hogy érinti a zenekart ez az időszak?

Okos Viola: Rendszeresen próbálunk, de például azokat a számokat, amelyeket holnap fogunk játszani, október óta nem vettük elő, hiszen az utóbbi hónapokban nem készülhettünk koncertekre. Inkább jammeltünk, vagyis az alkotófolyamatra koncentráltunk, ami nálunk mindig improvizáción alapul.

Weil András: November végén derült ki, hogy februártól nem használhatjuk azt a próbatermet, amelyet eddig. Ennek tudatában úgy döntöttünk, hogy januárban végig csak jammelni járunk le. Rögzítettük az improvizációkat, hiszen, ahogyan arra Viola is utalt, az ilyen felvételekből szoktuk később megírni az új számokat. Öt friss nótával már majdnem kész vagyunk, tehát lényegében most az a cél, hogy elvégezzük rajtuk az utolsó simításokat. Egyébként nagyon érdekes volt elpróbálni most azt a két számot, amit holnap fogunk játszani, hiszen ennyi kihagyás után olyan, mintha az ember kívülről hallaná a zenét, egészen más a pozíciója a dalokhoz képest, mint amikor még benne volt az alkotófolyamatban. 

Nagyjából egy éve újultatok meg – a korábbi felállás helyet négytagú formációként zenéltek tovább (akik kiváltak: Zahár Fanni - szaxofon, fuvola; Őrsi András - scratch/sampler; Moldván Zsolt - ütősök), ráadásul új nevet is választottatok. Az Ethnofil a világzenei kötődéseitekre utalt, ezzel szemben az Odd ID egy nehezebben megfogható irányvonalat sejtet. Milyen zenei törekvésekhez gondoljátok alkalmasabbnak az új nevet?

A.: Az új név kiválasztásakor nem gondolkodtunk ilyesmiben. Egyszerűen csak próbáltam elképzelni, hogy milyen szavak, milyen közegből származó kifejezések azok, amelyek passzolnak a zenénkhez. Nagyon sok szót gyűjtöttem, voltak köztük egészen elvont, absztrakt fogalmak is, de földrajztudományi és csillagászati terminusokat is felvettem a listára.

 V.: Ezekben a szavakban a zene szempontjából az volt a közös, hogy mindegyik semlegesnek tűnt, pontosabban olyan különös volt a hangzásuk, hogy nem lehetett semmilyen műfajra sem következtetni belőlük. Talán pont ezért nagyon egyedinek hatottak zenekarnévként, vagyis könnyen el tudtuk képzelni a helyzetet, hogy valaki meghallja a nevünket, és felteszi a kérdést, hogy ez a formáció vajon milyen zenét is játszhat. 

Okos Gergely: Nekem azért is tetszik ez a név, mert nagyon jól néz ki leírva. Sok benne a kör, a kezdő- és a záróbetűnek is ovális az alakja, ami ad egyfajta íves kinézetet neki, ez pedig a dizájn szempontjából elég sokat jelent. Például könnyű belőle logót készíteni.

A.: Egyébként érdekes, hogy a névváltás a Kókuszmúzeum című lemezünk után fogalmazódott meg bennünk először, hiszen már akkor is éreztük, hogy pszichedelikusabb irányba indul el a zenénk, de valahogy nem szántuk rá magunkat a döntésre. A végső lökést az adta, amikor egy osztrák fesztiválon a szervezőknek ki kellett választaniuk egy listából a fellépőket, és a nevünk alapján határoztak úgy, hogy nem hívnak meg minket, mert világzenét nem akarnak hallani. Hiába mondták a magyar ügynökök, hogy nem világzenében utazunk, a szervezők hajthatatlanok voltak. 

A világzene megnevezése és/vagy műfaja előítéleteket kelt az emberekben?

G.: Inkább arról van szó, hogy volt egy komoly világzenei dömping Magyarországon akkoriban, amikor megalakultunk. A 2010-es évek elején hirtelen nagyon sok hasonló zenekar lépett ki a nyilvánosságba, és a közönségben hamar kialakult egy meggyőződés arról, hogy mit is jelent a világzene. De pont a dömping miatt ez a műfaj napjainkban már nem kelt olyan nagy érdeklődést. Meg kicsi is a hazai piac ennyi világzenei formáció számára. 

A névváltás esetetekben tehát egyfajta zenei identitásváltást is jelez? Milyen zenei identitással érkeztetek az Odd ID-ba?

V.: Folytatjuk azt, amit korábban csináltunk, csak már egy olyan név alatt, amely sokkal jobban vonatkoztatható a mi zenei világunkra. Az Ethnofil kicsit félrevezető lett, hiszen nem játszunk már világzenét. Már évekkel ezelőtt sem világzenei zenekarként gondoltunk magunkra, inkább úgy hívtuk az általunk képviselt irányvonalat, hogy poszt-pop, de talán ez sem fedi le teljes egészében azt, amit csinálunk.

G.: Nem maga a névváltás az újítás, hanem a tagok kiválásával történt egy változás, és ezzel együtt járt például a névváltás is.

Tény, hogy a járványügyi helyzet kibaszott velünk, hiszen hiába vagyunk egy viszonylag régi formáció, új névvel a piacon félig-meddig kezdőzenekarnak számítunk. Élőzene esetében nagyon fontos a közönség visszacsatolása, de ezt most nem tudjuk megtapasztalni.

Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a tagok kiválásával elvesztettük a közönségünk egy részét, hiszen például a szaxofon, illetve a különböző fúvós hangszerek egy olyan közeget is megszólítottak, amely az elektronikus kezdeményezésekre nem feltétlenül vevő. De mondom, a járványügyi helyzet következtében mindezt még nem látjuk át pontosan. Amúgy nem igazán tudok megnevezni egyetlen műfajt sem a zenei identitásommal kapcsolatban. Már csak azért sem, mert az egyik kedvenc zenekarom a Deftones, és ez például meglehetősen távoli a zenénktől.

A.: Az Odd ID név inkább előre mutat, de még nem tudjuk pontosan, hogy hová.

Egyébként sem műfaji kategóriákban gondolkodunk, amikor zenéről van szó, hanem inkább hangulatokban. Talán ezért is van az, hogy a zenekar identitása nem a világzene fogalmával írható le, sokkal inkább úgy jellemezném, hogy nem konvencionális.

Kocsis Levente: Számomra ennek az egésznek inkább folyamatjellege van, és az elmozdulásokból a hallgatóságnak már a pandémia előtt is feltűnhetett néhány dolog. Többek között az, hogy Viola az utóbbi időszakban nem játszott már hegedűn a koncerteken, vagy hogy én a legutóbbi lemezünkön egészen sokat kísérletezem, hiszen korábban nem használtam ennyi pedált. Vagyis nem beszélhetünk hirtelen átalakulásról, de zenei identitásváltásról sem igazán.

Az is látszik, hogy az évek során dallam- és refrénközpontú lett a zenétek, illetve egyre nagyobb teret kapott az ének. Többször is nyilatkoztátok, hogy közérthetőségre törekszetek. Hogyan kell érteni ezt a célkitűzést?

G.: Személy szerint én szeretnék már picivel több embernek játszani. Úgy látom, hogy az a szétszórtság, amely a stílusunkat eddig jellemezte, nem igazán bizonyult eredményesnek ebből a szempontból. Kipróbáltuk, elengedtük, továbbléptünk. Most új dolgokkal kísérletezünk, de ez nem jelenti azt, hogy megtagadjuk önmagunkat. Csak átgondoljuk, hogy milyen hatást akarunk kiváltani az emberekből. Egyszerűen felnőttünk.

V.: Igen, lényegében a zenekarral együtt nőttünk fel, és határozottabb elképzeléseink lettek többek között arról is, hogy mit akarunk csinálni.

L.: A változások természetesen jöttek, hiszen törekedtünk arra, hogy mindent megbeszéljünk. Leültünk, megvitattuk őket, vagyis igyekeztünk nagyon tudatosan állni a dologhoz.

 A.: Szeretnénk közérthetők lenni, de mindeközben az egyik legfontosabb szempont a számunkra, hogy olyan zenét csináljunk, amilyet mi is szeretnénk hallgatni.

A műfaji határok áthágása és az eklektika mellett a kritika általában a progresszivitást kapcsolja hozzátok. Ti hogyan viszonyultok ehhez a szóhoz?

A.: Én jónak gondolom a szót, hiszen az, hogy progresszív, egy nagyon kifejező jelző, de szerintem nem abban az értelemben alkalmazható ránk, ahogyan például a rockzenéhez szokták kapcsolni. Ha létezne olyan jelző, hogy self-progressive, akkor én ezt érezném a legrelevánsabbnak, hiszen az Odd ID zenei világa a mi zenei fejlődésünk eredményeként alakul. Annál is inkább, mert ez a fejlődés állandónak lászik, hiszen eddig még egyszer sem tapasztaltuk úgy, hogy lenne végpontja.

Soha nem éreztük azt, hogy megérkeztünk. Alakulásban vagyunk, mindig ellépünk a korábbi számainktól, de fejlődni is akarunk hozzájuk képest. Ha visszatekintünk a diszkográfiánkra, akkor minket is meglep, hogy minden egyes lemezünk olyan, mintha egy másik zenekar albuma lenne.

L.: Az biztos, hogy zeneileg egészen más úton járunk mind a négyen, de mégis nagyon szeretjük egymás dolgait, és sokat is tanulunk egymástól. Ez a nyitottság az, amely inspirál minket emberként és zenekarként egyaránt.

Mikor hallhatjuk tőletek az új dalokat?

A.: Valószínűleg a következő hónapokban ki fogunk jönni az új számokkal, de még nem tudni, hogy pontosan mikor. A korábban említett öt dal legkésőbb nyárra várható. Reméljük, addigra valamelyest rendeződik a jelenlegi helyzet, és megmutathatjuk őket a közönségnek élőben is.

Szerző: Juhász Tibor

Borítófotó: Bilák Krisztina