A debreceni Árnyéknyúl megalakulása óta üde színfoltja nem csak a helyi, hanem az országos könnyűzenei színtérnek. A magyarul éneklő alternatív rockot játszó power trió túl van már egy nagylemezen, támogatást nyert a Hangfoglaló Program Induló Előadói Pályázatán, játszott a 30Y előtt a Budapest Parkban, de ami ezeknél a mérföldköveknék is fontosabb, izgalmas, szerethető zenét játszik, s igyekszik szoros viszonyt ápolni az idén jóformán koncertek nélkül maradt közönségével.

Szerencsére a vírus második hulláma előtt még sikerült nyélbe ütnünk a negyedik PusztaHang Live Sessiont, melynek fő fellépőjeként épp a srácokat hívtuk meg, de érthető okokból azóta sem léptek fel. Tétlenkedni azonban nem akartak, ezért szinte teljesen önerőből összeraktak rögzítettek egy 3 számos EP-t, mely alább debütál. Az 'Utolsó Repülő' egy igényes, a zenekar eddigi munkásságába finoman belecsúszó anyag, mely érezhetően koncepciózus tervezés eredménye. Ezt Kareszék kommentárjai is alátámasztják. 

A Youtube-ra a fent látható megoldással került fel a három dal, vagyis végig tudjuk követni a szövegeket, melyek mintha tényleg reflektálnának általános emberi problémákra és élethelyzetekre, a lemez utolsó hangulategyüttese pedig az elfogadás, a megváltoztathatatlanság derűjével írható le leginkább. Spoiler: mindez már előrejelzi a zenekar következő nagylemezét, pontosabban annak első számát, mely a 'Változás' címet fogja majd kapni. 

Mindezen túl az EP rögzítése is fokozott odafigyelésről, egyúttal kihívásról tanúskodik. „Próbára szerettük volna tenni magunkat, hogy meg tudunk-e csinálni hárman egy lemezt. Az elejétől a végéig önállóan készítettük el beleértve a dalírást, a felvételt, és az utómunkálatokat is – ráadásul csak saját cuccokkal rögzítettük (nem kértünk kölcsön mikrofont, hangszert, ilyesmit). Rengeteget tanultunk és fejlődtünk a felvételek alatt” – mesélte Kovács Karesz énekes-gitáros. „Nagyon büszke vagyok erre az egészre. Terveink között szerepel az is, hogy a jövőben akár más zenekaroknak is segítsünk a felvételeik elkészítésében.”

És akkor nézzük a banda véleményét a lemez darabjairól, először a 'Fekete-Fehér' című dalról:

Kovács Karesz (Ká): Az intróban lévő gerjedő gitár tök érdekesen készült: az egyik szobában egy betorzított gitárerősítő gerjesztette a gitárt, egy másikban pedig egy tiszta erősítőt vettünk fel. Szóval úgy történt meg a gitárgerjedés, hogy közben egy tiszta elektromosgitár hangját vettük fel. Ez szerintem király, nem hallotam még ilyet máshol! A végén lévő vokálnyitástól még mindig kiráz a hideg. 

A dal arról érzésről szól amikor döntéshelyzet előtt vagy (egyébként szerintem minden percünk ilyen), de te nem akarsz dönteni. Inkább csak behunyod a szemed és azt kívánod: bárcsak ne változna semmi sem egy pár percig... 

Néha az embernek elege van a folyamatos változásból. Ez valahol egy szép és egy rossz kívánság is. Erről a dologról formáltuk a dalt.

Rutkovszky Dani (Dé): Képzeld el, hogy reggel kinyitod a szemed és úgy érzed megálmodtad egy szám kezdését. Hihetetlen dolog! Ráadásul, még működik is a stúdióban az elgondolás. Ijesztő, de velem megtörtént. A dalnak ezenkívül a vokálokkal való játéka ad egy plusz ízt hozzá.

Katonka Máté (Matt): Sose felejtem el, mikor Ká először elküldte a Fekete-Fehér demo verzióját. Már akkor beleszerettem a refrénbe és a dal pattogós ritmusába. Ez azóta se változott. Ja de, azóta még jobban szeretem. Egy szál akusztikus gitárral játszotta fel, de már akkor tudtam, hogy milyen dob lesz alatta... És az is lett! 

'Kifordult':

Ká: A 'Kifordult' a reményvesztettségről szól, amikor félve tekintesz a jövőbe a téged ért hatások miatt. Nagyon szeretem amikor őszinte szövegekkel tudunk őrjöngeni, ilyenkor érzem a legerősebbnek a dalainkat meg az egész Árnyéknyulat.

Dé: Az egyik legsötétebb számunknak gondolom zeneileg és szövegileg is. Imádom játszani, röfög a basszus, igazi rockos refrénnel megspékelt dal.

Matt: A 'Kifordult' című számot azért szeretem játszani, mert tele van energiával. Nagyon szeretem a dal dobtémáját, feszes, de egyben nagyon szellős is. Az elején a gitár pedig maga az őrület. 

'Utolsó Repülő':

Ká: Az 'Utolsó Repülő' egy fura dal. Valahogy popos hangzása van, mégsincs benne refrén, vagy pop zenére jellemző zenei építkezés. Csak úgy megy az egész előre. A dalszöveg pedig befejeztlen és hiányos. 

Eredetileg egy ilyen világvégeszerű helyzetet fest le, ahol a főhős visszatér a gyerekkori házához amiben lakott. Odaérve látja, hogy a házat már lebontották, romokban van az egész. Ő meg csak lefekszik a romok közé, már nem szorong, nem bánkódik, csak nézi ahogy elzúg felette az utolsó repülő, ami elindul az útjára a világba. 

Tudom, bugyuta, mégis van egy olyan jófajta fura hangulata az egésznek, és annak ellenére hogy a dalszövegben csak a sztori részletei vannak elhelyezve, valahogy süt róla egy ilyen nyugodt, elfogadó érzés.

Dé: Világvége-hangulat egy pop-zenei számban a végén derűlátó távolbanézéssel. A dalszöveg gazdag képi világa számomra nagyon izgalmas.

Matt: Az 'Utolsó Repülő' egy nagyon érdekes szám. Tele van dinamikai váltásokkal. Van benne igazi rock and roll gitár rész, és van benne felhő felett lebegős rész. Nagyon izgalmas élőben játszani.

Dani gondolatait az egész albummal kapcsolatban még fontos megjegyeznünk zárásként, hiszen amellett, hogy örülnek annak, hogy ilyen minőségben tudták megvalósítani első teljes mértékben önálló EP-jüket , ez a lemez „témáját tekintve sajnos nem is lehetne aktuálisabb: változás, szélsőségek, hazugság, megálmodott valóság.” 

Albumborító: Kovács Lilla (Lillusion)