A pécsi illetőségű Daydreaming Twins az idei évben bukkant fel a színtéren és a vírushelyzetből adódó kevés előnyt kihasználva össze is rakták első lemezüket, mely szeptember elején jelent meg. A Megpihenni egy őszinte és sallangmentes bemutatkozó anyag.
A Daydreaming Twins egy dalszerző/szövegíró párost takar, név szerint Dargó Dávidot és Pap Kristófot. Kristóf szövegei adják az alapot a dalok megkomponálásához, Dávid pedig kifejezetten jól ragadja meg a hozzájuk illeszthető hangulatot. A témák az emberi érzelmek – elsősorban a szerelem, a magány és az elengedés, vagyis elsősorban a kapcsolatok – körül forognak.
Bizonyos zenei hatások már az első hallgatás után tagadhatatlanok. Ha a kortárs szcénára gondolunk felmerülhet bennünk párhuzamként a Platon Karataev és a Bajdázó, de akár José González neve is említhető. Ugyanakkor az anyagon leggyakrabban felbukkanó hatás számomra egyértelműen Cseh Tamás, ami egyrészt a letisztult dalszerkezeteknek, a szövegeknek és még inkább a prozódiának köszönhető. Metaforákban gazdag, mégis közérthető sorok és őszinte dallamok, melyek még inkább megerősítik azt az érzést, hogy egy szerelemprojektről van szó.
Ennek a sejtésnek egyértelmű leképeződése a lemezre pakolt 12 tétel, melyek egységes, jól körülhatárolható hangulatot árasztanak, csöndesen, helyenként melankolikusan végigvezetve a hallgatót a srácok által megálmodott történeteken. A duó esetenként kvartetté bővül, hiszen egyes dalokban a csellista Bali Gabriella, illetve a billentyűs Harsány Miklósjátéka is színesíti a képet.
És ha már itt tartunk: a legerősebb pillanatok épp akkor érkeznek el a lemezen, mikor ők is hozzáteszik a saját elképzeléseiket a dalokhoz, legtöbbször rendkívül finoman, halkan, de ha épp arra van szükség, határozottan, akár szólójáték szintjén is. Bízom benne, hogy a későbbi lemezeken is felbukkannak, akár állandó tagként, hiszen játékuk egészen új szintre emeli Dávid dallamait.
A lemezt indító 'Lengő' rögtön felvillantja a teljes hanganyag erényeit. Egyfajta azonnal ható, érzelmekbe markoló, de nem hivalkodóan szentimentális indítása az utazásnak. A következő két dal ugyanezt a formulát követi, Dávid klasszikus gitárja szépen ágyaz meg Kristóf szövegeinek, a dallamok pedig alázattal követik le azok mondanivalóját.
A negyedikként érkező 'Elnézlek' jelöli ki leginkább azt az irányt, melyen a srácok még egy szinttel feljebb léphetnek zeneileg, és ami az ezt követő lemezek hangzását is meghatározhatja. Az egyetlen dal, ahol a gitár kap némi atmoszférikus chorus effektet, az énekdallam pedig klasszikusabb, rádióbarát módon fekszik rá az akkordok hullámaira. Üdítő változtatás ez és nagy potenciál rejlik benne a jövőre nézve. A kiemelkedőbb darabok között említhető a 'Minden' című szerzemény is.
A megkettőzött gitárok akkordjai és bontott témái szépen egészítik ki egymást, ahogy dallam és szöveg is példás egységet képez. Azonnal megjegyezhető, mély érzéseket keltő nóta, ami ismét csak mutat valami újat a többi dalhoz képest, mely jól jelzi, hogy bőven akad még muníció a következő lemezekre.
Érdemes még megemlíteni a koronghoz készült filmanyagot/vizuált, mely a maga egyszerűségében is remek képi megoldásokat társít a srácok zenéjéhez. Az itt rendszeresen felbukkanó villanyoszlopok és villanyvezetékek a szövegekben is megjelenő bonyolult érzelmek és emberi kapcsolatok, a szerteágazó életutak metaforái.
A Megpihenni egyetlen felróható hibája az arányérzékben keresendő. A lemez még erősebb lehetett volna, ha 2-3 számot „beáldoznak”, ezzel tömörítve kicsit a korongot. Nem arról van szó, hogy a dalok között lennének számottevően gyengébb darabok, csupán rendkívül hasonló, jó értelemben puritán zenei világuk – az említett kivételektől eltekintve – egy idő után kissé önismétlővé válik. Persze ez a koncepció is érthető, hiszen a rengeteg meglévő ötletből minden bizonnyal igyekeztek minél többet felvonultatni a bemutatkozáshoz.
Összességében jól látszik, hogy a srácoknak van mondanivalójuk és ha minden igaz, jó pár ötlet lapul még a fiókban a következő időszakra is. A Megpihenni egy kiváló első lemez lett, melynek néhány gyermekbetegsége a folytatásban könnyedén levetkőzhető. A Daydreaming Twins zenéjében ott van a lehetőség a továbblépésre, bízom benne, hogy jól sáfárkodnak a tehetségükkel és a jövőben merik majd még tovább tágítani zenei horizontjukat.
Fotó: @mumawi
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.