Részben egyetemistákból álló formáció, egyedi hangzás, általuk megírt, saját szövegekkel megspékelve. Az interjú előtt az egyik próbára is betekintést nyerhettem, ahol épp, a legfrissebb dalukat játszották.

A Rögtön Jövök zenekar rögös utat tett meg, a végleges felállásig. Papp János (billentyű) és Kozma Máté (basszusgitár) 2013 óta különböző zenekarokban is játszottak már együtt, de mindig is egy új együttest szerettek volna alapítani. 2018-ban csatlakozott Papp János két régi barátja, Fogarasi Eszter (ének) és Rusz Sándor (gitár) akikkel korábban már többször is felmerült az együttzenélés gondolata. Nem sokkal később meg is alakult a Rögtön Jövök! – egészen pontosan 2019 elején, ami Kiss Gábor (dob) érkezésével szilárdult meg véglegesen.

Az együttes stílusát tekintve pop-rock, soft-sock időnként jazz-es, sanzonos, olykor világzenei elemekkel megfűszerezve. A tagok széles zenei ízléssel rendelkeznek, számukra a legfontosabb, hogy minden korosztály számára fülbemászó és sokszínű zenét vigyenek a színpadra választékos műsor keretében.

Hogyan találkoztatok?

Fogarasi Eszter (ének): János, csoporttársam volt az egyetemen, és ő tudta, hogy énekelek. Végül is így kerültem be.

Kiss Gábor (dob): Hogy hogyan kerültem be, az egy külön kis történet. Eszter révén ismerkedtem meg a bandával, ugyanis panaszkodott, hogy nincsen ütős. Általános iskolás koromban volt egy álmom, hogy egy zenekarban szeretnék dobolni, hát az egyetem negyedévében valóra is vált, 2018 novemberében kerültem be.

Papp János (billentyű): Mátéval már régebb óta ismerjük egymást,  több zenekarnak is tagjai voltunk.  Kitűzött célunk volt, hogy mindenféleképpen zenekarban akarunk játszani. Egyszer egy kávé mellett beszéltünk erről komolyabban. És rájöttünk, hogy szinte minden pozícióra lenne emberünk.

Kozma Máté (basszusgitár): Szó volt már róla, hogy több zenekarunk is volt. 2013-ban ismerkedtünk meg. Több formáció, amiben együtt játszottunk, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De megbeszéltük, hogy összehozunk egy saját bandát, saját számokkal.

Rusz Sándor (gitár): Jánossal, a közös portás munka során ismerkedtem meg. Különböző zenei stílusokról beszélgettünk, amikor is rájöttem, hogy ezt kamatoztatni is lehet.

Honnan jött a banda neve?

János: Készültünk egy zenei fesztiválra, a Fekete Zajra, tavaly nyáron, ahova végül nem jutottunk be. Rengeteget gondolkodtunk, hogy mi is legyen a banda neve, viszont sose tudtunk dűlőre jutni. Egyszer, amikor szolgálatban voltam, a portán, ránéztem a „Rögtön Jövök” feliratú táblára. Ezt az ötletet felvetettem a többieknek is, és osztatlan sikert aratott.

Megemlítettétek a stílust, amit képviseltek. Hogyan jött a pop-rock?

János: Zeneiskolát végeztem, és elektroakusztikus zongoristának tanultam, ami lényegében a jazz zongora.  Tudtam, hogy nem fogok olyan elektronikus irányba elindulni, ami nekem nem tetszik. Teljes lelkesedéssel ülök le a zongorához, de ezt csak úgy tudom csinálni, ha olyan zenét művelek, amit szeretek. Így a billentyűjátékomba mindig próbálok populárisabb rockot és egy kis jazzt is belevinni. A rock irányba azét indultunk el, mert hozzánk ez áll közel. A stílust magát úgy választottuk meg, hogy minél szélesebb körben tudjuk embereket megszólítani, és ne csak egy szűk réteg számára zenéljünk.

Máté: A pop-rock csak egy része volt a dolognak. Vannak soft-rock, hard-rock számaink is, mindemellett jazzesebb, illetve populárisabb irányban is alkottunk. Fontos megemlíteni, hogy mindannyiunknak nagyon széles a zenei ízlése. Nem volt tudatos. Nem ültünk le, hogy gyerekek ilyen zenei stílusban fogunk számokat írni.

Eszter: Van olyan számunk, amit elkezdtünk egy bizonyos stílusban játszani, de rájöttünk, hogy van egy enyhén jazzes beütése, és ezért azt is belevittük. De ez csak akkor derül, ki ha már hónapokat dolgozunk az adott számon. És kinek hogy jobb, akár nekem hangfekvésben, akár a fiúknak hogyan jobb a harmónia. Hihetetlen nagy változást tudunk elérni akár azzal is, ha János hangszínt vált.

Említettétek, hogy mindenki más iránt érdeklődik, stílus terén. Könnyű a kompromisszumkötés?

János: Egy kompromisszum se könnyű. Ha valakinek esetleg nem tetszett egy adott ötlet, akkor megvétózta.

Máté: Végül mindig megtaláltuk a megoldást.

 Milyen volt az első koncert élményetek?

Eszter: Abádszalókon, idén nyáron volt az első fellépésünk, ebben az ötös fogatban. Számomra pozitív élmény volt, amikor először öten játszottunk. Viszont nagyon sok minden volt, amin tudtuk, hogy változtatnunk kell majd. Másképp kell próbálni, mert nem úgy sikerül. Illetve az átkötéseken különböző számok között dolgozni kell. Személy szerint én nem szoktam hozzá a konferáláshoz, mindig Máté szokta csinálni. Viszont ehhez hozzá kell szoknom. Meg kell ragadnom a közönséget, és nem csak a dal címét eldarálnom.

Gábor: Zeneiskolában tanultam dobolni, tehát a színpad számomra nem volt idegen. Zongora kísérettel játszani teljesen más, mint egy tényleges formációval fellépni. Előjött egy picit a lámpaláz, de nagyon élveztem.

János: Ahogy korábban említettem, én is zeneiskolában tanultam. 2008-tól félévente mindig volt egy tanszaki koncertünk, a színpadi körülményeket már ott megtapasztaltam. Zenekarral együtt az első élményem 2013 nyarán volt, a Campus Fesztiválon. Illetve 2018-ban a Sportkollégiumban. Azt vettem észre, hogy csiszolódnunk kell, de akkor még csak négyen voltunk. Abádszalókon a Rock zenekarok találkozóján léptünk fel és ott már látszott, hogy fél év alatt mennyit fejlődtünk, élő dobossal teljesen más.

Máté: Az első koncerteken még nem volt dobosunk, akkor ugye dobprogramra játszottunk. És már akkor kaptunk pozitív visszajelzéseket. A Sportkollégiumban pedig a technikai dolgokra kellett odafigyelnünk. Mindannyian megtapasztaltuk milyen az, ha a helyszín nem alkalmas a koncertezésre. Rossz volt az akusztika és nem hallottuk jól magunkat. Illetve Abádszalókon meg volt az újdonság ereje is, hiszen végre öten léptünk fel. Van hová fejlődnünk, többet kell gyakorolni. Most értünk meg igazán arra, hogy tényleg elkezdjünk szervezkedni és ősszel el is kezdtünk gondolkozni egy nagyobb bemutatkozó koncerten.

Sándor: Azt fontos tudni Abádszalókról, hogy az két napos program volt, és két fellépést biztosítottak. Én talán kicsit kilógok a sorból, mert semmiféle zenei művészeti képzettségem nem volt. Teljesen autodidakta módon tanultam meg gitározni. Az eddigi összes fellépés pozitív volt számomra. A hangosítástól eltekintve én mindig jól éreztem magam. És sosem zavart, ha több ember előtt kellett játszani, nem éreztem lámpalázat.

Ki írja a zeneszövegeket?

Eszter: Igazából a dalszerzőnk Máté. Szövegileg és zeneügyileg egyaránt. Évek óta ír, számokat. Annak nincs értelme, hogy olyan zenekar legyünk, aki csak feldolgozásokat játszik és nem tud saját eredményt felmutatni. Nálunk erre épült az egész, kész számai pedig egyedül Máténak voltak. Viszont nem az történt, hogy elénk rakta és ezt kell megtanulni, hanem küldött róla felvételt, illetve kikérte a véleményünket, hogy jó lesz-e. Ha esetleg nem jó, hogyan lehetne átdolgozni. Az utóbbi pár hónapban kezdődött, hogy én is elkezdtem írni. Zeneileg kezdünk összeérni, ebből kifolyólag mindenkinek sokkal több ötlete van. Rálátásunk van arra, hogy mi az, ami jól áll nekünk. Kreatívabbak vagyunk, és bedobjuk a közösbe.

Máté: Viszont János, és Sándor is igyekszik elég sokat hozzátenni. Most már csak Gábornak kell előrukkolnia valamivel. A végleges formátumot mindig a próbateremben nyerik el a dalok.

Sándor: Nem volt olyan alkalom, hogy ne kaptunk volna szabad kezet.

János: Tehát kapunk egy vázat, amihez mindenki hozzátesz. Mindenkiben érlelődött a dolog. Összeraktunk egy számot nyár elején, de utána öten együtt nem próbáltunk. Volt, hogy ketten, vagy hárman. De amikor most ősszel elkezdtünk újra próbálni, már látszott, hogy ez mindenkiben megérett, és letisztult, mindenki új erőre kapott.

Hogyan látjátok a banda jövőjét?

János: Mindenféleképpen szeretnénk egy stúdió albumot összehozni. Limitált példányszámban csak. Ha lenne egy zenei albumunk készen, az azért lenne hatásos erejű, mert sokkal könnyebben tudnánk magunkat promózni vele. Akárhol fellépnénk, komolyabban vennének minket. Fél évet dolgozunk rajta, megcsináljuk, és az koncert kész állapotban lesz. Akkor nem az lenne, hogy el tudunk vállalni egy 35-40 perces koncertet, de csak fogcsikorgatva, mert nincs elég számunk. Azért dolgozunk a próbateremben sokat, hogy képesek legyünk egy órás koncertet is kisujjból kirázni. Visszatérve a kérdésedre, elsősorban a legfontosabb, hogy beindítsuk a koncertszezont. A távoli jövőben pedig az, hogy a számokat tökéletesítsük, és stúdiózzunk.